Apafi
Apafi (I.) Mihály, apanagyfalvi (*1632. nov. 3., 1*1690. ápr. 15. Fogaras vára): Erdély fejedelme (ur. 1661-90). Apafi György és Petki Borbála fia. Részt vett II. Rákóczi György lengyelo.-i hadjáratában; a tatárok fogságába esett (1557-61). Hazatérte után, 1661. szept. 14-én Ali pasának, a török hadak fővezérének utasítására az erdélyi rendek a kis-selyki ogy.-en fejedelemmé választották Kemény János ellenében. Kemény megpróbálta hatalmát visszaszerezni, de a nagyszöllősi csatában (1662. jan. 22.) életét vesztette. Apafit tehetetlen, befolyásolható uralkodónak ismerték már kortársai is, aki helyett felesége, Bornemissza Anna - akivel 1653-ban házasodott össze - és kancellárja, Teleki Mihály kormányzott. Egy ideig támogatta Thököly Imre harcait, és a török hűbéreseként részt vett az Ausztria elleni hadjáratokban (1663, 1683). 1664- ben tárgyalásokat kezdett a Habsburgokkal, de miután megtudta, hogy az osztrákok a Portánál megbuktatását javasolták, ellenük fordult, s a varsói francia követ útján 1677-ben szövetségre lépett XIV. Lajos francia királlyal. I. Lipót háromévi alkudozás után Caraffa tábornok parancsnoksága alatt csapatokat küldött Erdélybe (1687); a fejedelem és az erdélyi rendek elismerték a Habsburgfennhatóságot (1688). Ettől kezdve Apafi haláláig csak névlegesen uralkodott. Diplomáciai törekvései Erdély függetlenségének helyreállítására, s fia tényleges fejedelemségének biztosítására sikertelenek voltak. Az iskolaügy és az egyházközségek támogatója volt; a Bethlen-kollégiumot az elpusztult Gyulafehérvárról Nagyenyedre helyeztette át, s Gyulafehérvárra telepítette a sárospataki kollégium üldözött tanárait és tanulóit. Nagy könyvtárat gyűjtött, s maga is foglalkozott irodalommal. Felesége halála után búskomor lett. Utolsó éveit könyvei és óragyűjteménye között töltötte. Almakeréken temették el; hamvait 1909-ben Kolozsvárra vitték. F.M. Az egész keresztén vallásnak rövid fundamentomi (1645); I. A. M. és II. A. M. erdélyi fejedelmek naplója 1634-1694 (kiad. Tóth E., 1900).
Forrás: Magyar Nagylexikon, 2. kötet, Magyar Nagylexikon Kiadó, 189. oldal