Hung
Hung Maj; Hung Csing-lu (adott név); FLung Ven-min (halotti név); (Pojang, a mai Csianghszi tart.-ban, 1123—uo., 1202); más forrás szerűit 1096-1175): kmai író, kiadó. Tudós mandarincsaládból származott, kiváló memóriával és jó irodalmi érzékkel rendelkezett. 1145-ben tette le a legfelső államvizsgát, utána többféle hivatalt töltött be, eleinte csak alacsony állásokban, mivel apja összekülönbözött a miniszterelnökkel. Később követségbe küldték a dzsürcsi Csin fejedelemségbe, ez alkalommal kitűnt önérzetes és hazafias magatartásával. Utána több tartományban volt helytartó, s erős kézzel tartotta féken a közelgő dzsürcsi támadás miatt lázongó katonákat. Öregkorára a Tuanming palota tudósa lett, általános megbecsüléstől övezve halt meg.
Kora egyik legnagyobb tudósa, az irodalom 672..iinden ágának alapos ismerője. Nevét a konfuciánus kánonból és filozófusok műveiből összegyűjtött idézetgyűjteménye, tízezer négysoros verset tartalmazó Tangkori versantológiája és egyebek mellett hatalmas anekdota- és kísértethistóriagyűjteménye őrizte meg, amelynek négyszázhúsz fejezetéből, sajnos, csak mintegy száznegyven maradt meg, valamint két rövidített kiadás ötven, ill. húsz fejezetben. Terjedelemben így is a legnagyobb egykorú gyűjteményekkel vetekszik, s felbecsülhetetlen kincsesháza a korai kínai népies elbeszélő prózának. A gyűjtemény darabjain nemigen változtatott, eredeti nyers formájukban hagyta meg őket legtöbbször. Igen értékes a gyűjtemény egyes szakaszaihoz írt, összesen harmincegy rövid előszava.
Főműve: Ji Csien cse ('Ji Csien történetei' — Ji Csien mondabeli csodálatosságok lejegyzője volt —, 1522 és 1566 közt a fennmaradt töredékek kiadása).
Csongor Barnabás
Forrás: Világirodalmi lexikon, 4. kötet