Wagner
Wagner [vágnerj, Christian (Warmbronn, Württemberg, 1835. aug. 5.—uo., 1918. febr. 15.): német író. Asztalosmester gyermeke volt. A tanítóképző intézet elvégzése után előbb szülei, majd a saját gazdaságában dolgozott.
Az igazi költői tehetséggel megáldott sváb parasztgazda világnézetére hatott a buddhizmus, amit, nem minden alap nélkül, Darwin természettudományos gondolkodásával hozott összefüggésbe. Lírájának állandó témái a minden élők iránt érzett mélységes alázat, a hazai tájak szeretete. Korának irodalmi áramlatai szinte meg sem érintették, így irodalomtörténeti jelentősége máig tisztázatlan; századának kivételes alakjai közé tartozik, egyesek — pl. H. Hesse — szerint mint kiváló költő, mások szerint mint kirívó különlegesség.
Főbb művei: Sonntagsgesánge ('Vasárnapi énekek', költ.-ek és mesék, 1884); Balladen und Blumenlieder ('Balladák és virágénekek', 1890); Weihegeschenke ('Áldozati ajándékok', költ.-ek, 1893); Neuer Glaube ('Új hit', költ.-ek, 1894); Neue Dichtungen ('Új költemények', 1897); Ein Blumenstrauss ('Virágcsokor', költ.-ek, 1900); Spáte Garben ('Kései aratás', költ.-ek, 1909); Eigenbrötler ('A különc', emlékezések, 1915).
Gyűjt, kiad.: Gedichte ('Versek', 1913); Gesammelte Dichtungen ('Összegyűjtött költemények', 1918); Gedichte ('Versek', 1973); Briefwechsel mit Hermann Hesse ('Levelezés Hermann Hessével', 1977). O írod.: E. Aberle: Requiem für Christian Wagner (1924); H. Hesse: Der Dichter Christian Wagner (1977). V. Horváth
Károly
Forrás: Világirodalmi lexikon, 17. kötet