chanson
chanson [sanszon] (francia 'dal'); canso (provanszál); chanso (ófrancia): 1. Tágabb értelemben: a 15. sz.-ig minden nem latin nyelvű, vallásos és világi témájú költemény a trubadúrköltészetben és a trouvér e-költészetben (így pl. a ballade, a rondó, a virelai is); szűkebb értelemben: minden nem latin nyelvű, kizárólag világi témájú, strofikus szerkezetű, énekelhető epikai és lírai költemény a régi francia költészetben (ilyen pl. a chanson de croisade, a chanson á personnages, a chanson de geste, a chanson de toile, a chanson de la mal-marice, sőt az alba és a pastourelle is; mindezek előzménye a →vers volt); legszűkebb értelemben: a chanson d'amournak is nevezett 11 —13. sz.-i trubadúr- és trouvére-költészeti műfaj. Ennek alaptémája a szerelem. Két típusa vált gyakorivá: a) Az öt (ritkábban hat) strófából (→cobla), valamint egy rövidebb záróstrófából (→ajánlás) álló alaptípus strófáinak sorszáma 8, 9, 10 (ritkábban 6, ill. 12). A sorok szótagszáma a versen, ill. strófán belül szabadon változhat. A rímek elhelyezése gyakran mindegyik strófában azonos (coblas unissonans), néha két-két strófánként egyező (coblas doblas), máskor strófánként módosuló (coblas singulars). Az ajánlás a megelőző hosszú szakasz rímeit ismétli. Egységes ritmusszabálya nincs. Jellegzetes példája 11 Világirodalmi Lexikon II. 161 Thibaut de Champagne: Mint én, az Egyszarvú olyan... kezdetű verse, amelynek első strófája: Mint én, az Egyszarvú olyan, közelgő szüzet hogyha lát, mélységes sóhaj járja át, hullásán ámul boldogan, aléltan már ölébe vész, s megölni akkor nem nehéz, Így nyertem én is zord halált, Ámor meg hölgyem volt, aki nem szánta vérem ontani. (ford. Takács Zs.) O 6) A hét, egyenként 8 soros (soronként 8 szótagos) strófából és az ezeket követő 4 soros ajánlásból álló alaptípusnak sincs egységes ritmusszabálya. Ebben a formában írta Bemard de Ventadour a Quan vei la lauzeta... kezdetű költeményét; első strófája: Látok pacsirtát, csapdosó, jaj! mily sóvárgás tör reám, örömmel szárnyal nap fele, majd önfeledten zuhanó, mert édes érzést rejt szíve; attól, amit látok odafenn, csoda, hogy vágyam nyomdokán tüstént nem olvad el szívem. (ford. Weöres S.)
P. Le Gentil szerint valamennyi chansonstrófára a hármas tagozódás jellemző, melynek sémája: 2 sor -f- 2 sor -f- 4 sor, leggyakoribb rímkóplete ab (ab) ccdd. E sémától természetesen a trubadúrok és trouvére-ek gyakran eltértek, s a változatok száma mintegy hetvenre tehető.
A chanson d'amour többnyire monológ formában előadott vers, melyben a házasság börtönébe zárt szerelmes asszony vagy az érte epekedő lovag beszéli el szomorú sorsát. Allegóriaappai'átusa (az egyszarvú, a pacsirta, a csalogány stb.) és képanyaga általában a középkori költészet megszokott konvencióiból merít. Érzelmi hatását a dallam (.so) fokozta, melyet a költő többnyire maga szerzett. Kiemelkedő chansonköltő: Le Chatelain de Coucy, Arnaut Dániel, Guyot de Provins, Thibaut de Champagne, Bemard de Ventadour, Colin Muset, Bichard de Foumvall. Számos m ű szerzője ismeretlen. Az albigensek (katarok) elleni hadjáratok után, 1200 körül a dél-francia udvarok eltűntek, a műfaj háttérbe szorult; a 14. sz.-tól kezdve a kötöttebb formák divatja terjedt el (,,genres á forme fixe", mint pl. a →ballade, a →chant royal stb.). P. Le Gentil megfigyelése szerint a 15. sz.-ban a →sotte chanson vette át szerepét. O (→francia irodalmi formák, provanszál irodalmi formák, amour courtois, szerelmi költészet) O írod.: L. Méray: La vie aux temps des trouvéres (1873); A. Lüderitz: Die Liebestheorie der Provengalen bei den Minnesángen der Stauferzeit (1904); A. Jeanroy: Les origines de la poésie lyrique en Francé (1925); A. Jeanroy: La poésie lyrique des troubadours (1934); A. e Pirro: Historie de la musique au XV e et XVI siécles (1940); R. R. Bezzola: Les origines et la formation de la littórature courtoise en Occident (1944 — 1960); R. Dragonetti: La technique poétique des trouvéres dans la chanson courtoise (1960); Mezey L.: Deákok és lovagok (1961). O 2. a könnyű műfaj dal típusa, →sanzon
Kovács Endre
Forrás: Világirodalmi lexikon, 2. kötet