Belgrád
Belgrád, Beograd <szerb>, Dar-ul Dzsihad <tör.>, középkori magyar nevén Nándorfehérvár: Szerbia főv. a Duna és a Száva torkolatánál. L: 1 470 100 (1981; 87,4% szerb, 3,3% cernogorec [montenegrói], 1,8% horvát). Stratégiai fontosságú helyen fekszik két eltérő arculatú táj, a Pannon-síkság és a Közép-szerbiai-hegyvidék határán, a Duna jobb, ill. a Dunába ömlő Száva mindkét partján. Földrajzi helyzete rendkívül előnyös: kapcsolat a Dunán Közép- és DK-Európa, a Száva mentén Horváto. és Bosznia, a lejjebb a Dunába ömlő Morava mentén a Balkán-fsz. belseje felé. A Duna és a Száva találkozásánál fekszik a 2 km hosszú, erdőkkel, rétekkel borított Veliko Ratno ostrvo (Nagy Hadi-sz.); magas vízállás esetén nagy része víz alá kerül. A két folyó közötti földnyelven 50 m viszonylagos magasságú domb emelkedik. Fehér színű miocén kori mészkövére utal a város neve: ‘fehér vár’. A dombon épült Belgrád erődje, a Kalemegdán tövében pedig maga a város. A Belgrádnál 750 m széles Duna E-i, bal partja az alacsony ártéri sík miatt ma is beépítetlen, a 450 m széles Száva bal partján az utóbbi évtizedekben épült ki Új-Belgrád (Növi Beograd). Éghajlata mérsékelten kontinentális. Az évi középhőmérséklet 11,8 °C (jan.-i -0,2 °C, júl.-i 22,6 °C). Az évi csapadékmennyiség 650-700 mm. Télen gyakori az Al-Duna irányából a Pannon-síkság felé fújó zord szél, a kossava. - nemzetközi közlekedési csomópont, a Balkán kapuja és harmadik legnagyobb városa Isztambul és Athén után. - Iparában a fémipar (gépgyártás, kohászat) az elsődleges, de műszer-, elektrotechnikai, textil-, élelmiszer- és építőipara is nagy jelentőségű. A -i Mg.-i Kombinát Szerbia legnagyobb hús- és tejüzeme. - Kormányzati központ, nemzetközi események színhelye (→belgrádi konferencia, 1961). A szerb kultúra fellegvára, egy. (al. 1863), 18 főiskola, Szerb Tud.-os és Művészeti Akadémia. Zeneakadémia, kutatóint.-ek, könyvtárak, múz.-ok: Nemzeti Múz. (al. 1844), Néprajzi Múz., Modern Művészeti Múz. Kát. érsekség és a szerb ortodox egyház pátriárkájának székh. Nevezetesebb városrészei: Kalemegdán (vár), Mihály fejedelem utca, Skadarlija, Terazija, Tásmajdan, Dedinje, Új- Belgrád, Zimony. Műemlékek: Bajrakli mecset (17. sz.), Kalemegdán erőd (kapuzat 1400 k.; 1717-39), egykori királyi palota (1882), Mihály arkangyal-székesegyház (1837-45), historizáló stílusú épületek (19. sz.), Száva kongresszusi központ (1977). Történet. A neolitikum korától létező település helyén a kelták a Kr. e. 4. sz.-ban várat (Kalemegdán) emeltek, amely köré város épült; ezt a római hódítás után (Kr. e. 1. sz.) Singidunumnak nevezték. Felső-Moesia (Moesia Superior) provincia stratégiai fontosságú hídfőállása és flottaállomáshely, Domitianus korától a légió IV Flavia állomáshelye volt. 169-ben municipium, 238 k. colonia rangra emelkedett. Kr. u. 442-ben a hunok lerombolták, majd a gepidák, szarmaták és gótok támadásainak célpontja lett. Justinianus császár (ur. 527-565) fallal vetette körül. (A római város területén feltárták a légióstábor, az aquaeductus s a Száván átvezető hajóhíd maradványait, a temetők egyes részeit, egy óker. szarkofágot stb.) A 7-8. sz.-ban a szlávok települtek le itt, majd a 9. sz. elején bolgár kézre került. A város tőlük nyerte mai nevét (Beograd). (A bolgár fennhatóságot tükrözi - középkori magyar neve is: Nándorfehérvár = Bolgárfehérvár, →bolgárok). A város 1018-ban került ismét bizánci uralom alá, és a fiatal magyar állam elleni dunai határvédelem fő bástyája lett. A magyarok 1071-72-ben foglalták el először a Belgrádi várat, de megtartaniuk csak rövid ideig sikerült. Ettől kezdve az Árpád-házi királyok és a bizánci császárok között gyakran cserélt gazdát. 1163 őszén III. István magyar király és I. Mánuel bizánci császár Belgrádban találkozott, hogy egyezséget kössön. A város tartósan csak az 1230-as években került Magyarodhoz, és a Macsói Bánság megszervezése után (13. sz. közepe) annak része lett. Zsigmond király e területet -dal együtt Lazarevics István szerb despotá-nak adományozta (1408), aki a várost Szerbia főv.-ává tette és nagyarányú építkezésekbe kezdett. A felsővárosban várat és erődítményt, az alsóban templomot és új főteret építtetett. A tatai szerződés (1426) értelmében Brankovics György despota Belgrádot átengedte Zsigmond magyar királynak a szerb despotát illető magyaro.-i birtokokért cserébe. Itt zajlott le 1456. júl. 22-én a törökellenes harcok egyik kiemelkedő csatája, amelynek során Hunyadi János fényes győzelmet aratott II. Mehmed szultán felett {→nándorfehérvári csata). II. Szulejmán ostromát azonban már nem tudta állni a város, 1521. aug. 28-án a védők feladták a harcot. Belgrád Dar-ul Dzsihad néven (néhány évi osztrák fennhatóságtól [1688-90; 1717-39; 1789-91] eltekintve) 1867-ig török uralom alatt állt. Az Oszmán (Török) Birodalom állandó harcot vívott fennhatóságának fenntartásáért Ausztriával és Magyaro.-gal. A 19. sz. elejétől szerb felkelések bontakoztak ki az idegen uralom lerázására. Az első szerb felkelés idején (1804-13) a felkelők elfoglalták a várat, s a várost központjukká tették (1807). Belgrád már a harcok idején önkormányzatijogot nyert (1815), majd 1878-tól (amely a török katonaság végleges távozásának időpontja) az önálló Szerb Fejedelemség (1882-től Királyság) székh. lett. A rövid felfelé ívelő periódust az I. vh. (amelynek Belgrád az egyik legjelentősebb frontvárosa volt) megszakította. Az 1918-as béke értelmében a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság (1929-től Jugoszlávia) főv.-a volt. A két vh. között megindult fejlődés az 1941. ápr. 6-án lezajlott bombatámadás után megakadt, s a II. vh. végére a lakosság és az épületek legnagyobb része elpusztult. 1944 végétől az újjáalakult Jugoszlávia (Jugoszláv Népi Dem. Közt.), annak valamennyi kormányzati központja, valamint a Komm. Párt székh. lett. Két ízben is itt rendezték meg az el nem kötelezett országok konferenciáját {→belgrádi konferencia, 1961. szept. 1-6.; 1969. júl. 8-11.). 1977-ben a helsinki európai biztonsági és együttműködési értekezlet színhelye volt.
Forrás: Magyar Nagylexikon, 3. kötet (Bah–Bij), Magyar Nagylexikon Kiadó, 1999, 530. oldal