Franco
Franco Tfránko], Luis Leopoldo (Belén, Catamarca tart., 1898. nov. 15. vagy dec. 15. —): argentin költő, író. Jogot tanult Buenos Airesben, de tanulmányait félbehagyta, és visszatért Belénbe, ahol mezőgazdasági munkát végzett, és az írásnak élt. A visszavonult életet kedvelte, a felkínált állásokat, amelyek címet, rangot is jelentettek, visszautasította.
A postmodernismo képviselője, L. Lugonesre és J. Herrera y Reissigre mutató modernista vonásokkal. Lugones „pogány költőnek" nevezte, mások georgikus, pásztorköltőt láttak benne. Fő ihletője a paraszti élet, a természet, a szabadság és igazság eszméje. Költészetének célja az értelmetlen korlátok (tabuk, jogok, intézmények) ledöntése, az emberi személyiség igazi jegyeinek az őket megillető helyre való visszahelyezése. Egy-egy 21 Világirodalmi Lexikon III. 321 évtized költői termését tartalmazza a Suma 1927-1937 ('Számadás, 1927 — 1937', 1938) és a Pan 1937—1947 ('Kenyér, 1937 — 1947', 1948) c. kötet.
Főbb művei még: La flauta de cana ('A nádsíp', költ.-ek, 1920); Los hijos del Llastay ('A Llastay fiai', elb.-ek, 1926).
Magyarul: 2 vers (Vér A., Dél Keresztje, anto., 1957). Inotai András—Vér
Andor
Forrás: Világirodalmi lexikon, 3. kötet