explicit
explicit (latin explicitig 'kifejtett, megmagyarázott'): a nyelvi és művészi információban olyan forma, eljárás, mozzanat megjelölésére szolgáló kifejezés, melyben a formai eszközök teljessége következtében világos az információ tartalma, az eljárás funkciója. Vonatkozhatik a legkülönbözőbb — jelentéssel, ill. funkcióval bíró — nyelvi megnyilatkozásokra, stilisztikai, poétikai eljárásokra, a szótól a műig. Mindenkor a hiányosnak, kihagyásosnak, elliptikusnak, a csak sejthetőnek, általában a külön formai eszközök jelzése nélkül bennfoglaltnak, az implicitnek az ellentéte. Egy kiejtett szónak, szókapcsolatnak fonológiai struktúrája pl. explicit, ha minden lényeges hang megvan benne (pl.,,hászen" helyett „hát hiszen"); explicit egy összetett mondat (ha a viszony kötőszavakkal formailag is jelzett), lehet explicit egy műben a tanulság, a gúny különféle fajtáiban a beszélő — író szándéka, egy hasonlatban a hasonló és hasonlított közti kapcsolatra való nyílt rámutatás. Különös jelentőségre tett szert a kérdés az újabb költészet metafora-, kép- és szimbólumalkotásában, ill. a gondolat, érzelem, látvány elemeinek következésében, ahol a különféle gyökerű asszociációk viszonyának, kapcsolásának világos, formailag is jelzett, kifejezett módja igen fontos a megértés szempontjából. A modern költői eljárások általában a kevésbé explicit formákat kedvelik; bizonyos is, hogy ezeknek a megfejtése, egyértelmű értelmezése az olvasó—hallgató róezéről — ha sikerül — nagyobb erőfeszítést, következésképpen nagyobb fokú esztétikai élvezetet szerez, mint a túlságosan könnyű, szokványosnak érzett eljárások (→egyértelműség). O írod.: 1325 I. Marouzeau: Précis de stilistique frangaise (1950); S. Ullmann: Style in the French Növel (1957); R. Jakobson: Hang—Jel—Vers 1969).
Martinkó András
Forrás: Világirodalmi lexikon, 2. kötet