Albertus Magnus, Nagy Szent Albert
Albertus Magnus, Nagy Szent Albert; ered. Albert von Bollstádt, gr. (*1200 k. Lauingen, |1280. nov. 15. Köln): latin nyelven író német teológus, természetkutató, skolasztikus filozófus, egyháztanító. 1223-tól Domonkos-rendi szerzetes. Padovában, Bolognában, Németo.-ban tanult. Párizsban (1245-48) és Kölnben (1248-54) tanított, tanítványa volt Aquinói Szt. Tamás. A német domonkos rendtartomány tartományfőnöke (1254- 57), Regensburg püspöke (1260-62). 1263-64-ben IV. Orbán pápa legátusaként Német- és Csehp.- ban hirdetett keresztes hadjáratot, majd Würzburgban és Strasbourgban tanított. 1270-től ismét Kölnben élt. Korának legnagyobb tudósa volt; hittud.-i, logikai, fizikai, botanikai, zoológiái, metafizikai és erkölcsbölcseleti műveket írt. Kortársai doctor universalisnak (‘egyetemes tudós’-nak) és már életében Nagynak nevezték. Párizsban kezdte meg és 20 év alatt fejezte be kora tud.-os ismereteinek összefoglaló leírását. Kommentárokat írt a Bibliáról és Arisztotelész valamennyi akkor ismert művéről. A kér. világkép alátámasztására az arab közvetítéssel átvett arisztotelészi bölcseletet adta tovább a középkori kultúra számára. Megkülönböztette a megismerés hiten alapuló és tud.-os útját; szerinte a tud.-os megismerés a korábbi ismeretekre és megfigyelésekre épülve jut el az igazsághoz. A kétféle igazság harmonikusan egyesül, nincs “kettős igazság”. Ismertek aprólékos zoológiái (De animalibus, 1478), botanikai leírásai, leírt 95 ásványt. Elméletet alkotott a hegyek kialakulásáról, a tengermozgásokról, s azt tanította, hogy a Föld gömbölyű. Zenei kérdések is foglalkoztatták: írt a liturgikus zenéről, elemezte a zene akusztikai problémáit. 1642-ben XV. Gergely pápa boldoggá, 1932-ben XI. Pius szentté avatta; ünnepe: nov. 15. 1941-ben pápai dekrétummal a természettud.-ok művelőinek védőszentjévé nyilvánították. F.M. Summa Theologica; De causis et processu universitatis; Summa de creaturis, Libellus de alchemia (kiad. V. Heines, 1958). M.m. Az erények könyve (1936). Ö.M. Opera Omnia (kiad. A. Borgnet, 1-38., 1890- 1898); Opera omnia (kiad. A. M. Institut, Köln, 1-40., 1951-71). írod. H. Chr. Scheeben: Albert dér Grosse (1955); A. M. Sein Leben und seine Bedeutung (szerk. M. Entrich, 1982).
Forrás: Magyar Nagylexikon, 1. kötet, Magyar Nagylexikon Kiadó, 434. oldal