Báthori Gábor
Báthori Gábor, Somlyói (*1589. aug 15. Várad, †1613. okt. 27. Várad): Erdély fejedelme (ur. 1608-13). Báthori István váradi főkapitány és Bebek Zsuzsanna fia, Báthori Anna bátyja, Báthori Boldizsár és András unokaöccse, a dúsgazdag Báthori István országbíró gyámfia és örököse. Kát. vallású volt, de gyámatyja kálvinista hitre téríttette, majd 1605-ban Bocskai István kassai udvarába küldte. A gyermektelen Bocskai fejedelmi utódjának tekintette Báthorit, aki körül tekintélyes párt alakult ki Kátai Mihály fejedelmi kancellár vezetésével. Az Illésházy István vezette párt félreállította Kátait, s Bocskai végrendeletébe már nem Báthori, hanem Homonnai Drugeth Bálint került be fejedelmi utódként. A fejedelem halála után az erdélyi rendek az idős erdélyi kormányzót, Rákóczi Zsigmondot emelték a fejedelmi trónra. Rákóczi Zsigmond lemondása után a hajdúk segítségével végül Báthori szerezte meg a fejedelemséget (1608. márc. 7.). Kezdetben Habsburg-ellenes, függetlenségi politikát folytatott, de erőszakos, meggondolatlan politizálása, önkényeskedése és erkölcstelen életmódja miatt mind a nemesség, mind a szász polgárság szembefordult vele. A vezető tisztségekbe saját híveit (pl. Bethlen Gábort) ültette. Elfoglalta Szeben városát és megszüntette a szászok önkormányzatát. A társadalmi ellentétektől terhes ország kormányzását nehezítette, hogy a Báthori fejedelemmé választását támogató Rudolf császárt II. Mátyás követte a trónon, aki szabad kezet adott Báthori ellenfeleinek, Thurzó Gy. nádornak, Forgách Zsigmond kassai főkapitánynak, s az uralmával elégedetlen kát. főuraknak. 1610-ben Kendi István és Kornis Boldizsár vezetésével összeesküvést szőttek ellene, de szándékuk kitudódott, s Báthori az összeesküvőket fej- és jószágvesztésre ítélte. Az erdélyiek II. Mátyás királytól kértek segítséget a féktelen fejedelem ellen. 1611-ben a bécsi udvar támogatásával Forgách Zsigmond főkapitány és Radu vajda támadást indítottak Báthori megbuktatására, de a török Porta ekkor még segítséget nyújtott az általa elismert fejedelemnek. A hajdúk mellett a székely közszabadok fegyveres erejére támaszkodó Báthori 1612 végére megtörte a szászok ellenállását, s leszámolt belső ellenfeleivel. Az Báthorit eláruló, s emiatt elüldözött, török emigrációban élő Bethlen Gábor a Portán bevádolta, hogy Erdélyt német kézre akarja játszani. 1613 őszén Bethlen G. török-tatár csapatokkal Erdélybe tört, mire Báthori a Porta kiengesztelésére át akarta adni a törököknek Váradot, ám saját hajdúi megölték. Bethlen G. a holttestet 15 évig nem engedte tisztességgel eltemettetni, a gyilkosságot végrehajtó hajdúkapitányokat megölette, s Báthori rokonai ellen “boszorkánypereknek” álcázott birtokszerző hajszát indított.
írod. Szilágyi S.: B. G. fejedelem története (1867); Lovas D.: B. G. és a szászok (1940); Nagy L.: Tündérkert fejedelme B. G. (1988).
Forrás: Magyar Nagylexikon, 3. kötet (Bah–Bij), Magyar Nagylexikon Kiadó, 1999, 354. oldal