babér
babér (Laurus): a →babérfélék családjába tartozó nemzetség, két fajjal. Illóolajokat tartalmazó örökzöld fák, amelyek közül a mediterrán térségben elterjedt, a Földközi-t. vidékén és Kis- Ázsiában őshonos közönséges babér (nemes babér, L. nobilis) az ismertebb. Kétlaki növény. Koronája gúla alakú. Levelei bőrszerűek, hosszúkásak, illatosak. Apró, fehér virágai álernyőben a levél hónaljában, csomókban állnak. Termése egymagvú bogyó. Levelét (Lauri folium) évente két alkalommal szedik. Levesek, főzelékek, húsételek, savanyúságok ízesítője. Illóolaját (Aetheroleum lauri) a kozmetikai ipar hasznosítja. A termés kisajtolt, zsíros olajából bedörzsölőszer készül. Magyarodon dísznövényként törzses v. piramis alakot nevelve edénybe ültetik, dugványozással szaporítják. A nemzetség másik faja a kizárólag a Kanári-szk. és Madeira erdőségeiben élő kanári babér (L. azorica). - A - örökzöld levele az örök élet, a halhatatlanság szimbóluma. A görög mitológiában Daphné (gör. ‘babér’), a Földanya (Gaia) leánya személyesítette meg, akibe Apollón beleszeretett, s üldözőbe vette. A leány anyjánál keresett menedéket, aki -fává változtatta. Ettől fogva az isten kedvenc fája lett, gallyait viselte koszorúként. Püthia a jóslás megkezdése előtt -ágakkal csavarta körül magát és -levelet rágott, mivel a hiedelem szerint ez igazmondóvá tette. Győztes hadvezérek, énekesek, költők homlokát -ág díszítette. így vált a -koszorú az ókortól napjainkig a dicsőség, a győzelem jelképévé. Az óker. művészet is átvette ezt a szimbolikát (a Krisztus-monogram és a Paradicsomkert ábrázolásakor). A doktorrá avatottak -koszorúján bogyótermés (Bacca lauri) is volt (→baccalaureus).
Forrás: Magyar Nagylexikon, 2. kötet, Magyar Nagylexikon Kiadó, 768. oldal