Kim
Kim Buszik; Kim Nöcshon (névváltozat); (Kjongdzsu, 1075 —uo., 1151. febr.): koreai történész, politikus, irodalmár. Nemesi családból származott, a királyi udvar konfuciánus csoportjának vezetője volt. A feudális földbirtokosok szeparatív törekvéseivel szemben síkraszállt a központi államhatalom megerősítéséért. Mint első miniszter 1135 — 1136-ban vérbe fojtotta az ország északnyugati részében a feudális főurak lázadását. Visszavonulását követően a király megbízásából megírta a Szamguk szagi ('A három állam története', 1145) c. főművét, a legrégibb ránk maradt koreai történelmi és irodalmi művet, amely a Szamguk jusza mellett a régi Korea legfontosabb és leggazdagabb forrása.
Az ötvenkötetes Szamguk szagi tartalma: Szilla (1 —12. köt.), Kogurjo (13 — 22. köt.) és Pekcse (23 — 28. köt.) története, továbbá a üTor/o-dinasztia kronológiája a szerző koráig (29 — 31. köt.), valamint több különböző leírás (32—40. köt.) és számos hadvezér, politikus, tudós életrajza (41 — 50. köt.). Egyesek szerint Kim Buszik egy vagy több még korábbi, ismeretlen krónikát dolgozott fel, művében számos népi elbeszélést, legendát, valamint verset, prózai művet jegyzett fel, s hagyományozott így át az utókorra az ókori koreai államok megalakulásáról és történetéből. Munkája felbecsülhetetlen értékű adatokat tartalmaz Korea ókori és korai középkori történelméről, földrajzáról, az ország nemzeti kulturális hagyományainak kialakulásáról, a régi ceremóniákról, rangokról, zenéről. Több mint 50 hadvezér, politikus, tudós, művész életrajzát, valamint régi verseket és prózai művek részleteit őrizte meg. A Szamguk szagi természetesen tendenciózus politikai mű, híven tükrözi szerzőjének a központosított feudális állam megerősítésére vonatkozó nézeteit, a Korjo dinasztia jogainak igazolását.
Az első kiadások nem maradtak fenn, a jelenleg ismert legrégibb kiadás 1394-bŐl származik.
Kim Buszik kb. 20 kötetes egyéb irodalmi műveiből mindössze néhány vers és prózai részlet maradt fenn.
Kiad.: Szamguk szagi (1958 — 1959); oroszul: Szamguk szagi (ford. M. N. Pak, 1959).
Forrás: Világirodalmi lexikon, 6. kötet