bazilika
bazilika <gör. sztoa basziliké ‘királyi csarnok’>, ba- silica <lat.>: a római építészetben a →fórumon álló, nyújtott négyszög alaprajzú, kereskedelmi térként is használt többhajós (→>hajó) törvénykezési csarnok. Kiemelt középterét, a főhajót alacsony oldalterek, mellékhajók vették körül, s ezeket egymástól oszlop- v. pillérsor választotta el. Rómában az első bazilikat Kr. e. 184-ben Cato, az utolsót Maxentius császár építtette (Kr. u. 306-312). - A bazilika a 4. sz. élőjétől a kér. templomépítészet jellemző tértípusa; kér. istentiszteleti hely, Krisztus háza. A kora kér. bazilika három- v. öthajós, sík mennyezettel v. nyitott fedélszékkel lefedett, K-Ny-i tájolású hosszirányú tér. Kiemelt főhajóját a K-i végén félköríves szentélyfülke (→apszis) zárja le - itt áll a püspök széke (cathedra) -, amelyet a szíriai típusú szentélyzáródásnál két melléktér fog közre {-apasztófóriurn). A fölül negyedgömböt formázó, ált. mozaikképpel díszített apszis és a -íhosszház közé gyakran →ke- resztház kerül, ez a →diadalív nyílásával kapcsolódik a főhajóhoz. Az apszis és a főhajó találkozásánál középen állt az oltár, fölötte oszlopsoron kőmennyezet (cibo-rium, tabernaculum), az oltár előtt téglalap alakú, mellvéddel elkerített térség az énekkar számára (cancellus), a mellvéd jobb és bal oldalán egy-egy lépcsős fölolvasó kőemelvény (ambo) helyezkedett el. Az oltár alatt mélyített helységben, az altemplomban helyezték el a vértanúk síiját (confessio). A bazilika Ny-i oldalához előcsarnok (narthex), baptisztérium (keresztelő kápolna) és a domus ecclesiae csatlakozik. A Ny-i homlokzat előtt rendszerint oszlopfolyosós udvar (→átrium) található, (még →bazilikális tér) - Kér. bazilikakat K-en a 3., Ny-on a 4. sz.-tól kezdtek építeni. A - megnevezés régebben a templom formáját jelölte, a középkortól kezdve kiemelt fontosságú, nagy, esetleg püspöki templom neve; olyan kitüntető rang, amelyet a pápa adományoz. A 4. sz. elején 24 római - volt (az első a lateráni bazilika). A 18. sz.-tól létező basilica maior (‘nagyobb -’) és basilica minor (‘kisebb -’) egyházjogi-litur-giai megkülönböztetés. A basilica maior címet az öt római, ún. patriarkális - viseli, a Lateráni Szt. János- (tkp. Róma püspöke, a pápa székesegyháza), a Santa Maria Maggiore- (az antiochiai pátriárka székesegyháza), a Szt. Péter- (a konstantinápolyi pátriárka székesegyháza), a Falakon kívüli Szt. Pál- (az alexandriai pátriárka székesegyháza), a Falakon kívüli Szt. Lőrinc— (a jeruzsálemi pátriárka székesegyháza), valamint Assisi két temploma. Kiváltságaik a pápai oltár, a szentélykapu és a kör alakú baldachin. A basilica minor a templomoknak a pápától kapott kitüntető címe, függetlenül építési stílusuktól. Rómában a Szt. Kereszt-, a Santa Maria in Trastevere-, a San Lorenzo in Da-maso-, a Santa Maria in Cosmedin-, a Sanctissima 12 Apostolorum-, a San Pietro in Vincoli- és a Santa Maria in Monté Santo-templom, Magyaro.-on az esztergomi, egri, székesfehérvári, veszprémi, pécsi székesegyház, a bp.-i Szt. István—, a pannonhalmi főapátsági és zirci apátsági templom, a máriapócsi és a máriaremetei kegytemplom basilica minor.
írod. E. Langlotz: Dér architekturgeschichtliche Ursprung dér christlichen Basilica (1972).
Forrás: Magyar Nagylexikon, 3. kötet (Bah–Bij), Magyar Nagylexikon Kiadó, 1999, 406. oldal