Sienkiewicz
Sienkiewicz fsjenkjevics], Henryk; Litwos (írói álnév); (Wola Okrzejska, 1846. máj. 5.—Vevey, Svájc, 1916. nov. 15.): lengyel író. Nagybirtokos nemesi családból származott. A híres Varsói Főiskolán volt medikus, majd átiratkozott a bölcsészetre, s végül a varsói orosz egyetemen fejezte be tanulmányait.
Irodalmi működését újságíróként kezdte a radikális Przeglqd Tygodniowynál, de 1872-ben már a mérsékeltebb, B. Prus által szerkesztett Niwa nak dolgozott, s egy év múlva a konzervatív Gazeta Polska munkatársa lett. 1876- ban az USA-ba utazott, ahonnan — Franciao.-on és Olaszo.-on keresztül — három év múlva tért haza.
Újságírói munkájában és abban a tényben, hogy 1882-ben a reakciós Slowo c. laphoz szegődött, alapvető konzervativizmusa nyilvánul meg. Az ún. neokonzervatív tábor egyik fő képviselője lett. O 1905-ben a Quo vadis? (1896: Mészáros I., ua., 1957) c. regényéért irodalmi Nobel-díjjal tüntették ki. 1900-ban, 20 éves írói munkássága alkalmából nemzetétől földbirtokot kapott Obl^gorek falvában. Az 1. világháború kitörése után Svájcba ment, onnan segítette különböző bizottságokban honfitársait, s ott érte a halál is.
Első regénye, a Na marne ('Hasztalan', 1872) azt a kiábrándult hangulatot tükrözi, mely az ifjúságot az 1863-as felkelés leverése után hatalmába kerítette. A Humoreski z teki Worszylly ('Humoreszkek Worszyllo seiben már megcsillan az író egyik nagy erénye: meleg humora. Amerikából küldött 'Levelei' ben ( Listy z podrózy do Ameryki, 1876—1878) kifejezésre jutott a civilizáció és a technikai haladás iránti csodálata, de a társadalmi ellentmondásokat is látta. Amerikai korszakában és közvetlenül utána keletkeztek életművének ezen remekbeszabott novellái, kisregényei, melyekben éppen a kapitalizálódó világ tragédiáit írta le komor színekkel, feszes kompozícióval, szűkszavú, lényegretörő stílusban: Jankó Muzykant (1880: Bányai K., A muzsikus Jankó, elb., 1925); Latarnik (1882: Mészáros I., A világítótorony őre, 1956).
Munkásságának központi műve a Trilógia. Első kötetét, az Ogniem i mieczem (1884: Bányai K., Tűzzel-vassal, 1915; Mészáros K., ua., 1960) címűt, mely az ukrán—lengyel háború, a Hmelnyickij -felkelés eseményeit jelenítette meg, a korabeli haladó kritika támadta nacionalizmusa, a főnemesség felmagasztalása, az osztályszempontok elhanyagolása és általában hamis, nemesi szempontból idealizált történelemszemlélete miatt. A második kötetet, a Potopot (1886: Mészáros I., Özönvíz, 1962) ilyen szemrehányás nem érhette, hiszen Sienkiewicz ebben a svédek elleni nemzeti háború eseményeit ábrázolta, s egyértelműen kiállhatott a függetlenségi eszme mellett. A ciklus utolsó kötete, a Pan Wolodyjowski (1888: Szekrényi L., Volodijovszki úr, 1932; Mészáros I., A kislovag, 1963) inkább kalandregény, mint a nemzeti sors nagy kérdéseivel foglalkozó történelmi regény. A Trilógiában — minden fogyatékossága ellenére — fellelhető Sienkiewicz összes írói erénye: a nemzeti érzésre való apellálás, a gazdag, színes, archaizált stílus, a kalandos meseszövés, a hősök epikusi, csak egy-két jellemvonással történő fekete-fehér jellemzése.
További történelmi regényei is e tulajdonságaik miatt tartoznak életművének csúcsai közé: a Nero császár korában játszódó Quo vadis? ugyanúgy, mint a Krzyzacy (1900: Zigány A., A kereszetes lovagok, 1—2. köt., 1933; Mészáros I., Kereszteslovagok, 1955), mely közvetlenül a lengyelek poroszok általi elnyomatásának és üldöztetésének hatására keletkezett, s amely a Lengyel—Litván Uniónak a Német Lovagrend felett aratott győzelméről szól. De a Quo vadis? ugyanúgy, mint a Kereszteslovagok kifejezi Sienkiewicz konzervatív, nem egyszer reakciós nézeteit is: a katolikus egyház apologetikáját, civilizáció-ellenességét, a múlt idealizálását. Ezek a tendenciák kendőzetlenül jutnak érvényre modern tematikájú regényei- 84 kül'), az 1895-ös Rodzina Polanieckich (M. Hrabovszky Júlia, A Polaniecki-család, 1913) címűekben, valamint az 1905-ös forradalomra írt pamfletjében, az 1910-ben elkészült Wiry (Balla M., Örvény, 1921) címűben.
Egyéb művei közül említésre méltó remek ifjúsági kalandregénye, a W pustyni i w puszczy (1911: Bányai G., Sivatagon, őserdőben, 1917; Mészáros I., Sivatagon és vadonban, 1959), valamint befejezetlenül maradt, posztumusz kiadású (1918), s az A. Wajda által megfilmesített, a napóleoni háborúk idejében játszódó Legiony ('Légiók') c. történelmi regénye.
Világirodalmi jelentősége abban áll, hogy Lengyelo.-ban, ahol a modern nemzet a Nyugathoz képest megkésve alakult ki, történelmi regényeivel — több kelet-európai társához: A. Jirásekhez, Jókaihoz, Gárdonyihoz, I. Vazov hoz hasonlóan — történelmi tudatot, nemzeti múltat teremtett széles társadalmi rétegek számára.
Művei még: Na polu chwaly (1906: Bányai K., A dicsőség mezején, reg., 1911).
Gyűjt, kiad.: Dziela 1—60. ('Művei', 1—60 köt., 1948—1955); Wybór pism 1—12. ('Válogatott írásai', 1—12. köt., 1954—1956); Listy 1 — 2. ('Levelei', 1977); Wybór nowel i opowiadan ('Válogatott novellák és elbeszélések', 1979).
Magyarul még: Kisebb elbeszélések 1—2. köt. (n. n., 1905); 2 elb. (Bányai K., Lengyel elbeszélők, anto., 1915); 2 elb. (Rákóczy I., Erdélyi Szemle, 1920); 1 elb. (Csorba T., Vigília, 1937); Válogatott elbeszélések (Mészáros I., 1956); A kenyérért (Kerekes Gy., nlák, 1957); 1 nla (Mészáros I., A világirodalom legszebb elbeszélései, anto., 1973); 3 elb. (S. Papp Éva, Ciechanówi üzenet, anto., 1986). O írod.: S. Tarnowski: Henryk Sienkiewicz (1897); Kőszeghy M.: Sienkiewicz Henryk (Katolikus Szemle, 1902, 16.); J. Krzyzanowski: Henryk Sienkiewicz. Kalendarz zycia i twórczosci (1954, 1956); J. Kulczycka-Saloni: Henryk Sienkiewicz (1960); Alina Ladyka: Henryk Sienkiewicz (1960); T. Jodelka: Trylogia Henryka Sienkiewicza. Studia, szkice, polemiki (1962); J. Krzyzanowski: Henryk Sienkiewicz, zywot i sprawy (1966); T. Bujnicki: Pierwszy okres twórczosci Henryka Sienkiewicza (1968); Ignotus: A Quo vadis-láz (Válogatott írásai, 1969); Sziklay L.: Romantika és realizmus a századforduló történelmi regényeiben, Sienkiewicz, Jirásek, Gárdonyi (Tanulmányok a lengyel—magyar irodalmi kapcsolatok köréből 1969); M. Kornilowicz: Onegdaj. Opowiesc o Henryku Sienkiewiczu i ludziach mu bliskich (1978, 3. kiad.); Kowicz: Sienkiewicz (Kort, 1989, 2.). Bojtár Endre
Forrás: Világirodalmi lexikon, 13. kötet