maccliietta
maccliietta [makietta] (olasz 'vázlat, karikatúra'): egyszemélyes itáliai jelenet, népi színjáték. Az Itáliában szinte az egész középkor folyamán igen népszerű egyszemélyes játékoknak (melyet a vándorkomédiások, histrió k, jokulátorok, minstrele k stb. adtak elő) 19. sz.-i változata. A kabaré elterjedésével alakult ki rövid, frappáns csattanóra kihegyezett — sok humoros népi elemet tartalmazó —, többnyire két szereplő dialógusét, ra épített jelenet volt, melyben általában mindkét szerepet egyetlen előadó alakította.O (→olasz irodalmi formák, népi színjátékok) \l Muzslay László McClung[meklang], Nellie Letitia; N. L. Mooney (leánykori név) (Chatsworth, Ont., 1873-Victoria, B. C., 1951): kanadai írónő. A női egyenjogúság lelkes harcosa, 1921 és 1926 között Alberta tartomány törvényhozó testületének tagja. Életrajzi művei: Glearing in the West: My Own Story ('Erdei tisztás Nyugaton, a magam története'; 1935); The Stream Buns Fast ('Fut a folyó sebesen', 1945).
Elbeszéléseken, karcolatokon és meséken kívül regényeket is írt.
Főbb művei még: Sowing Seeds in Danny ('Magvetés Dannyban', 1908); The Second Ghance ('A második lehetőség', 1910); The Black Greek Stopping-House and Other Stories ('A Black-Creek-i bakterház és más történetek', 1912); Purple Springs ('Bíbor-tavaszok', 1921); Painted Fires ('Festett tüzek', 1925). O írod.: J. H. Lorne: Nellie L. MeClung (Canadians: A Book of Biographies, 1950). Jakabfi Anna McCord [mekód)], Dávid Thompson Watson (New York, N. Y., 1897. nov. 15. —): amerikai (USA) költő, író, kritikus. A Harvard Egyetemen végzett, majd az ottani öregdiákok lapjának (Harvard Alumni Bulletin) szerkesztője lett. 1923- tól 1928-ig a bostoni Evening Transcript dráma- és zenekritikusa; azóta költészetéből él. Hat egyetemi fokozat megszerzésén kívül Guggenheim és egyéb ösztöndíjakat, számos kitüntetést kapott, több jelentős irodalmi és tudományos szervezet tagja.
Verseit áradó humor és a formák biztos kezelése, prózáját könnyed szellemesség jellemzi. Híressé a szerkesztésében megjelent What Gheer ('Ami tetszik', 1945) tette, e kitűnő humoros versgyűjtemény egy része Pocket Book of Humorous Verse ('Humoros versek zsebkönyve', először 1946) c. azóta többször is napvilágot látott, a versekhez írt találó megjegyzéseivel. Harmincnál több kötetet írt. Ezekből összeválogatott költeményei 1957-ben jelentek meg, ő maga írt a könyvhöz humoros bevezetést és a válogatáshoz jegyzeteket. Pósa Péter McCourt [mekót], Edward Alexander (Írország, 1907. okt. 10. —): kanadai író, kritikus. 1909-ben került Kanadába szüleivel. 1937-ben ösztöndíjjal fejezte be Kanadában megkezdett tanulmányait. Ezt követően több kanadai főiskolán és egyetemen oktatott. 1944-től visszavonulásáig Saskatchewan egyetemén az angol irodalom tanára volt. írói munkássága elbeszéléseken, regényeken kívül kritikai művekből áll, de megjelent: The Wooden Sword ('A fakard', 1956) c. az egyetemi közösségekben élő értelmiségiekről készült pszichológiai tanulmánya is.
Regényei közül The Flaming Hour ('A lángoló óra', 1947) az indián problémával foglalkozik; a Music at the Glose ('Zárózene', 1947) a két világháború közötti időszakban mutatja be a préri lakosainak életét; a Fasting Friar ('Böjtölő szerzetes', 1963) az értelmiség lélektani problémáit boncolgatja.
Főbb művei még: The Road Across Ganada ('Az út Kanadán át', 1965) a szerző személyes úti élményeit tartalmazza. Ifjúsági regényeket is írt. O írod.: R. G. Baldwin: Pattern in the Novels of Edward McCourt (Queen's Quarterly, 1962, Winter, 68. sz.). Jakabfi Anna McCoy[mekói], Horace (Pegram, Tenn., 1897. ápr. 14.-1955. dec. 17.): 501 amerikai (USA) író, újságíró. Pályáját mint sportújságíró kezdte a dallasi Journal c. lapnál. Az irodalom és a színház iránti érdeklődése hamarosan új sínekre helyezte pályáját. Megjárta Párizst, megismerkedett F. S. Fitzgeraldáal és az irodalmi élet más jelentős képviselőivel. Novellái folyóiratokban jelentek meg: E. J. O'Brien figyelt fel írásaira, amelyeken eleinte Hemingway hatása is érezhető volt. Később Hollywoodban mint filmíró is tevékenykedett. Legismertebb regénye: They Shoot Horses don't They? (1935: nn, Mint a lovakat.... 193 ?, Zentai É., A lovakat lelövik ugye ?, 1975), amelyből világsikerű film is készült (ua., S. Pollack, USA, 1970). Egy marathoni táncos megöli partnernőjét annak saját kívánságára. Kivégzése előtti este mondja el az eseményeket a gyilkos.
Főbb művei még: No Pockets in a Shroud ('A szemfedőn nincsenek zsebek', reg., 1937); Kiss Tomorrow Good-bye! ('A holnapnak búesúcsókot', reg., 1948; film: Csók holnap, Isten veled', G. Douglas, USA, 1951); Scalpel ('Szike', reg., 1952); This is Dynamite ('Ez dinamit', reg., 1955). O írod.: C. Prévost: H. MacCoy (Littérature, politique,.. 1973); V. Aricoste: Horace McCoy (Europe, 1976, 571 — 572.). Szeleczky Beatrix McCrae [mekréj], Hugh Raymond (Hawthorn, Victoria, 1876. okt. 4.—Sidney, 1958. febr. 17.): ausztrál költő. Építésznek indult, de hamarosan önálló írói és illusztrátori pályára lépett, a melbourne-i Punch, Bulletin LoneHand és a New York-i Puck munkatársa volt. Hamarosan színészi szerepeket is vállalt Granville-Barker társulatában a New York-i Broadwayn, némafilmekben és Shakespeare-d&tahokh&n is. Visszatérve Ausztráliába még játszott, de inkább az irodalomnak élt, írt verses színműveket is. Szerkesztette a New Triad c. lapot is annak utolsó évében. 1930-tól viszszavonultan az írásnak élt.
Amikor a preraffaeliták és N. Lindsay karikaturista hatására 1909-ben Satyrs and Sunlight ('Szatírok és napfény') c. kötetében megjelentette játékos, pajzán és groteszk költeményeit, amelyek a gör ö g - római mitológiai alakok szerepeltetésével a középkori fabulák és a skót balladák életörömét sugározták, kirívóan szokatlan hangot ütött meg az elerőtlenedő balladaírók, utópista radikálisok és provinciális versfaragók között. Kiaknázva a nyelv ritmikai lehetőségeit és zenei szépségeit, ő honosította meg a versírásnak szinte öncélú gyönyörűségét egy szűk irodalmi körben. Erősen hatott K. Slessorra, és F. D. Fitzgeraldra,. Élete végéig megtartotta kora életétől távol álló stílusát és felfogását.
Főbb művei még: Satyrs and Süniight ('Szatírok és napfény', összegyűjtött versek, 1928); Poems ('Költemények', 1939); Story - Book Only ('Csupán meséskönyv', emlékezések, 1948); The Ship of Heaven 'A mennyország hajója', dráma, 1951).
Magyarul: 1 vers, 1 nla (Végh Gy., ill. Mohay B., Világirodalmi Antológia, VI. 1., 1962). Mohay Béla McCuIlers [mekalörz], Carson; Carson Smith (leánykori név); (Columbus, Ga., 1917. febr. 19.-New York, N. Y., 1967, szept. 29.): amerikai írónő, drámaírónő. Kicsiny gyermekként tanult meg zongorázni, így érdeklődése elsősorban a zene felé vonta; tudását New York-ban szerette volna tökéletesíteni (1935). Egy barátnője azonban elvesztette az Ő zenei tanulmányokra kapott pénzét, így jobb híján munkába állt, esti egyetemen tanult, megpróbálkozott az írással is, ismerkedett az amerikai irodalmi élettel. A törékeny, sok problémával, betegséggel küszködő, de vitathatatlan tehetségű írónőt hamarosan szoros baráti szálak fűzték Audenhez, Isherwoodhoz, T. Williams hez, majd később Albee hez. Első novellája 1936-ban jelent meg. Első sikeres regénye, The Heart is a Lonely Hunter (1940: Déry T., Magányos vadász a szív, 1962) már magában hordozza írói világának szinte valamennyi lényeges témáját; a sivár, egyhangú, amerikai kisvárosi lét lélekölő miliőjének rajzát; furcsa, magányos, testi vagy lelki sérülés miatt a társadalmon kívülrekedt hősöket; a társadalmi előítéletek, erőszak, igazságtalanság szépséget, embert pusztító szörnyű vízióit; s azt a meggyőződésót, hogy sivárság, erőszak, magányosság ellen egyetlen orvosság van csupán, a szeretet. Amerikai kritikusai egyértelműen a fasizmus parabolájának tekintik ezt a művét. Ez a témakör és hősvilág jelenik meg a világsikert meghozó, már-már hibátlan tökélyű két regényében is: The Member of the Wedding (írta 1943, megjelent 1946: Osztovics L. Az esküvői vendég, 1972) és The Báliad of the Sad Café (írta 1943, megjelent 1953: Szász I., A Szomorú Kávéház balladája, 1978). Az előbbi egy magányos és zárt világban élő 20 éves leányról szól, aki el akarja kísérni fivérét annak nászútjára. Az utóbbi ugyancsak a magányosság regénye, lírai történet az ember szeretetigényéről.
Egyéb művei: Reflections in a Oolden Eye (kisreg.-ek és elb.-ek, 1941: Borbás M., Katona T., Egy aranyszem tükré- 502 ben, 1973; a magyar kötet több elb.-t is tartalmaz); Glock without Hands (reg., 1961: Osztovits L., Óra mutató nélkül, 1972).
Gyűjt, kiad.: The Mortgaged Heart ('Elzálogosított szív', elb.-ek, eszszék, 1972).
Irod.: O. Evans: Carson McCuIlers: Her Life and Work (1965); V. S. Carr: The Lonely Hunter — A Biography of Carson McCuIlers (1976). Koeztur Gizella McCullogh [mekalaf], Colleen (Wellington, Ausztrália, 1937 —): ausztrál írónő. Nem sikerült bejutnia az orvosi pályára, s így kezdetben mint újságíró, fényképész, majd festő dolgozott; végül mégis neurofiziológus lett, és a londoni, birminghami, majd a Yale Egyetem kutatócsoportjaiban működött. Az USA-ban él.
Első regénye, Tim (1974), egy idősebb nő és egy lelki sérült fiatalember kapcsolatáról szól. Második regénye: The Thorn Birds ('Tövismadarak'), 1977-ben, New Yorkban jelent meg és 4 óv alatt több, mint 1 millió példányban fogyott el. Játék- és tévéfilm is készült belőle, több nyelvre lefordították. Címét egy ausztráliai madárról kapta, amelyről legendák szólnak. Ez a madár csak egyszer énekel életében: halála előtt ráakasztja magát a tövisfa tüskéjére és rázendít gyönyörű hattyúdalára. így válik a tövismadár a tragikus női sorsok jelképévé. A monumentális saga az ausztrál Cleary család történetén keresztül ismerteti meg az olvasót a távoli földrész pionírjainak és leszármazottainak életével 1915-től 1969-ig. A Cleary család három nemzedékének tragédiákkal átszőtt küzdelmes életét az írónő Ausztrália történelmi és társadalmi környezetébe szövi, couleur locale- ján keresztül mutatja be. A regény kompozíciójának tengelyében három aszszony sorsa áll: az anya (Fee), a lánya (Meggie) és az unokája (Justine), akik körül kering a többi szereplő. Az írónőhöz legközelebb a konvenciók ellen lázadó Justine alakja áll. Az egyéni sorsok hátterében szóles társadalomrajz bontakozik ki. Csupán a földrajzi nézőpont és az ennek megfelelő szemlélet szokatlan az európai olvasó számára: a távoli kontinens írója új oldalról világítja meg félévszázadnyi történelmünk ismert tényeit. A családregénynek induló Tövismadarak túllép a házassági történet keretén, következtetései egyetemes érvényűek. Hajnády Zoltán IsjíMcCutcheon [mekacsön], George Barr (Lafayette, Ind., 1866. júl. 26. —1928. okt. 23.): amerikai (USA) író. Indiana államban nevelkedett és tanult; apja seriff volt. Egy ideig helyi újságokat szerkesztett. Viszonylag későn jelentkezett mint író, de mintegy negyven regényt írt. Műveinek cselekménye többnyire idilli, romantikus helyeken játszódik. Az 5 millió példányban megjelent bestseller a Oraustark (1901; film: D. Buchowetzki, USA, 1925) volt első és legjobb regénye, amelynek színhelye egy képzeletbeli misztikus balkáni királyság, szertelen romantikával festi meg előkelő udvarhölgyek és amerikai hősök melodramatikusan túlzó szerelmi intrikáit. Kevés realista regénye közül említésre méltó az amerikai Közép-Nyugaton játszódó Mary Midthorne (1911). Legismertebb műve a színpadra is átdolgozott és több ízben megfilmesített Brewster's Millions ('Brewster milliói', reg., 1902; film: G. B. DeMille, USA, 1913; USA, 1921; ang., 1935; A. Dwan, USA, 1945).
FŐbb művei még: The Prince of Graustark ('Graustark hercege', 1914); Books Once Were Men ('A könyvek egyszer emberek voltak', esszé könyvkereskedőknek, 1931).
Virágos Zsolt
Forrás: Világirodalmi lexikon, 7. kötet