Kiss
Kiss, 1. Arnold, rabbiésíró, szül. Ungvárt 1869 nov. 2., 1901 óta budai főrabbi. A zsidó egyházi szónokok között egyike a legkiválóbbaknak. Igen termékeny író. Egyházi beszédeken kívül eredeti költeményeket és elbeszéléseket is írt, azonkívül sokat fordított a közép- és újkori zsidó költőktől. Eredeti költeménygyűjteményel: A pap hárfája (Budapest 1904); Jób (bibliai drámaköltemény u. o. 1904) ; Köd és napsugár (u. 0. 1911) ; Gettódalok, Morris Rosenfeld költeményeinek fordítása (u. o. 1908). Imakönyvei: Mirjam, eredeti magyar nyelvű imádságok nők részére (30. kiad. n. 0. 1908) ; Noémi, eredeti magyar nyelvű imádságok leány ok részére (u. 0. 1909) és Echod, imádságok gyermekek részére (u. 0. 1913). Egyéb művei : Gileád, egyházi beszédek és elmélkedések (u. o. 1300) ; Ifjak és öregek, elbesz. (u. 0. 1909) ; Álom és valóság, kultúrhist. omlékezések (1913).
2. K. Áron ymegi), református püspök, szül. Kisnaménybau (Szatmár) 1815 nov. 20., megh. Debreczenben 1908 máj. 30. Mint szatmári egyházmegyei főjegyző, jelen volt az 1848. XX. t.-c. tárgyában b. Eötvös miniszter által Budapestre összehívott értekezleten. A szabadságharc alatt ő szerkesztetto a nemzetl kormánynak küldötthódoló feliratot. A honvédeket mint tábori pap az erdélyi hadjárat alatt Deésig kisérte s mikor vége volt a harcnak, szenvedte az üldöztetéseket. A pátens-küzdelem idejében rendületlenül küzdött az önkormányzati jogokért, s mikor az egyház az önvédelmi harcból győztesen bontakozott ki, egyházmegyéje esperessé választotta. 1892. a. tiszántúli egyházkerület püspökévé, a debreczeni egyház pedig egyik lelkészévé választotta. 1899 óta tagja volt a főrendiháznak. Irodalmi munkásságából megemlítendők: Geleji Katona István egyházi kánonai 8 a szatmárnémeti nemzeti zsihan végzései (Kecskemét 1876); A Szatmármegyében tartott négy első prot. zsinat végzései (Budapest 1877); A 16. században tartott magyar ref. zsinatok végzégei (u. o. 1881); Károlyi Gáspár küzdelme a, szentháromság tana védelmében Egri Lukács ellen (Károlyi emlékkönyv1890) ; Egyházi beszédek (1901).
3. K. Áron (hegymegi), podagógus, K. 2. fia, szül. Porcsalmán (Szatmár) 1845 jún. 21., megb. Budaposton 1908 okt. 15. Tanulmányait a sárospataki akadémián végezte s egy évig az ottani tanítóképzőintézetben soegédtanárkodott. Három évi magánnevelősködés után 1870. a nagykőrösi roformátus tanítóképző intézot igazgatója lett. 1875-ben a budaposti állami polgári iskolai tanítóképzőintézot pedagógia-tanárává, majd 1899. igazgatójává neveztetett ki. 1907 nyarán nyugalomba vonult s az udvari tanácsosi címet kapta. Főbb munkái : Lélektani kézikönyv (Dittes Fr. után németből, Budapost 1875); Nevelés- és oktatástan (Örog János dr.-ral, u..0. 1876) ; Rövid nevelés-és oktatástan (u. 0. 1886) ; A népiskola módszertana. (Dittos Fr. után Gyertyánffy Istvánnal, u. 0. 1876) ; A neveléstörténet kézikönyve (u. 0. 1872) ; Adalékok Magyarország nevelés- és oktatásügyi történetéhez (u. 0. 1874); A magyar népiskolai tanítás története (u. o. 1881—83) ; Magyar gyermekjáték-gyüjtemény (u. o. 1891); Ve- Zérkönyv a népiskolai történeti tanításhoz (Mayer Miksával, u. 0.); A protestáns népiskolai vallástanítás módszertana (u. 0. 1880); Játéktanító vegérkönyv népiskolai tanítók számára (Kun Alajossal, u. 0. 1894); A polgári iskolai tanttó- és tanítónőképzés (Socbestyénné Stoetina Ilonával, u. o. 1896). Számos tankönyvet is írt.
4. K. Bálint, ref. lolkész, szül. Vésztőn (Békés vm.) 1772 dee. 9., megh. Szentesen 1853 márc. 25. 1799-ben szentesi lelkészszé választották s o hivatalát 54 évig visolto. Az Akadémiának 1839. levelező tagja lett. Főmunkája : Helvét hitvallást követő békés-bánsági egyhágvidék vallási, polgári, tudomány- és földleirási története, 4 kötetben.
5. K. Bálint, festő, szül. Szenteson 1802 doc. 21., megh. 1868 jan. 19. Pesten. Korán kezdett festogetni, behatóbb tanulmányait 1826. kezdte a bécsi akadémián, 1831-től otthon arcképekot fostett, külföldi körutat tett, 1836. podig letelepedett Poston, ahol 1847. kinevezték a Nemzeti Muzeum kóptára őrévé. Nagy sor szerényobb igényű tört. festményéből néhány kőrajzú sokszorosításban is mogjolont. Művoi közül Pethes János búcsuja leányától c. képe a Szépművészeti Muzeumban van. V. ö. Századok, 1874 és Művészet, 1912.
6. K. Béla (Zilam), hirlapíró (írói álnevo: Jamius), szül. Kolozsvárt 1857 ápr. 23., megh. Gödöllőn 1911 júl. 26. A középiskolát Kolozsvárt elvégezve, a fővárosba jött s az egyotomon tanári pályára készült, do bohatóan foglalkozott jogi tanulmányokkal is. Szolgált egy ideig az Országos Levéltárban ós a Kolozsvári Egyotemi Könyvtárban, volt tanár s a Kolozsvári Nomzoti Szinház dramaturgja, do csakbamar egészen a hirlapirodalomnak szentelte magát, amire élénk, mozgékony szollomo, könnyed tolla egyenesen predesztinálta. Ez ujságíró orényekkel K. igen értékes írói tulajdonságokat egyesített: alapos -tanultságot, biztos ítéletet, szerkesztő-ügyességet és stílusérzéket. Hirlapírói pályáját a Budapesti Hirlap-nál kezdte (1881) s bár időközben dolgozott másfelé is, mindig visszatért hozzá, melynok közönsége nagyon megbecsülte az ő alapos, mély perspektivájú, egész korokat mogelevenítő történeti tárcacikkeit. Nagyobb irodalomtörténeti dolgozatai a Posti Napló albumaiban jelentek meg, igy a Kisfaludy Sándorról írt (Himfy-album 1900) és Katona Józsefről írt monográfia (1901).
7. K. Ernő (eleméri és ittebei), 1843—49-iki honvéd-tábornok, vértanú, 1. Kiss-család.
8. K. Ernő, főgimn. tanár és irodalomtörténetíró, szül. Makón (Csanád vm.) 1868 júl. 27. Szülővárosában és Temesvárott tanult, hol belépott a kegyes tanítórondbe. Tanulmányait Váczott, Kocskeméten, Nyitrán folytatva és Budaposton befejezvo, ugyanitt, majd Váczott és Nagykanizsán tanárkodott, hola Zalai Közlöny-t szerkesztette. A rendből kilépve 1901. a kolozsvári unit. gimn. tanára lett. Többizben volt tanulmányuton Olaszországban, Németországban s az Egyesült-Államokban. A magyar irodalomtörténet terén dolgo- Zik. Igen sok tanulmánya jelent meg Vörösmartyról (Egyet. Phil. Közl., Erd. Muzenm, Magyar Shakespoare-Tár). Önálló művel : Verstechnikánk fejlődése(1892) ; Mikszáth Kálmán (1910) ; Dávid Ferenc (1910); Szemere Bertalan (1912). Fordításai: Occiont : A latin irodalom története ; Croce: Esztétika (1914).
9. K. Ferenc (kissárosi), régészeti író, szül. Bécsben 1791 dec. 8., megh. Budán 1859 júl. 25. A ferenccsatornai és bácsi bérlett jószágok kormányánál ülnök volt. 1839-ben a Magyar Tud. Akadémia levelező tagjává választotta. Archeológiai dolgozatai a Tudománytárban jelentek meg. Önálló művei: Die Zahl- und Schmuck-Ringgelder (Post 1844); Einige Blicke in die rüumlieche Unendlichkeit des Weltalls (Buda 1849).
10. K. Ferenc, 1343—49-iki honvédalezredes, szül. Csik-Madarason 1825., megh. Meranban 1873 febr. 1. 1848-ban mint főhadnagy a 34. ezreddel Lembergből Magyarországba jött. A schwochati ütközetben kitüntette magát és 1849 májusban a 3-ik utászzászlóalj paranesnoka lott. Egymásután őrnagyi és alezredesi rangot nyert. Később Dembinszky vette maga mellé, majd őt küldték ki a Magyarországba vonuló orosz esászári segédhadak egyike ellen utászfőnöknek azzal a megbizással, hogy a hadsereg útjába mennél több akadályt gördítsen. A világosi fegyvorletétel után az aradi hadbíróság halálra itélte, de Haynau az itéletet 16 évi várfogságra változtatta. Miután hotedfélévet kitöltött Königgrützben, kegyelmet kapott és visszatért Magyarországba. 1867. a közlekedési minisztériumban kapott állást. Több katonai röpirattal és cikkel magára vonta a figyelmet, s az egyotemen a badi tudomány előadójává novezték ki. Ekkor kezdte írni Utászszolgálati utasítás-át és Katonai földrajz-át, melyeknek befejezésében meggátolta a halál. Munkája : Elmélkedés a magyar katonai nevelés fölött, tekintettel a Ludovicaeumra (Budapest 1869).
11. K, Ferenc, ref. tool. tanár, szül. Kendercsen 1862 dec. 7. Debreczenben elvégezvén a teol. tanfolyamot, Bécsben tanult, majd földesi, püspökladányi lelkész, alsószabolcs-hajdúvídéki esperes, tiszántúli ogyhk. főjegyző és 1913. debreczeni tool. tanár lett. A Kálvineum (I. 0.) ügyének buzgó apos- ! pest) tola. Számos tanulmánya és cikke jelent meg egyházi, iskolai, politikai folyóiratokban és lapokban.
12. K. Gábor, vízimérnök, K. József (l. K., 21.) testvéröccse. Születésének éve és helye nem ismeretes ; megh. Bécsben 1800 ápr. 17. A bécsi cs. és kir. mérnökakadémiában nyerte kiképeztotését. A török háborúk kezdetén meglátogatván József bátyját Zomborban, elhatározták, hogy a Dunát a Tiszával összekötő nagy hajózó csatornát létesítenek s e eélből a királytól engedélyt is nyertek, kinek nevéről aztán a csatornát Ferencz-csatornának (I. o.) nevezték el. Ezenkívül tervbe vett egy másik csatornát ís, mely a Dunát a Dráva, Száva és Kulpa folyók útján összekösse a tengerrel. De a francia háború csakhamar a csatatérre szólította s így a bácskai csatorna építését József bátyja, a károlyvárosi csatorna tervezését pedig Szeth igazgatómérnök vezette. 1797-ben a campoformiói béke után mint őrnagy hagyta el a sereget. Távolléte alatt azonban a hajózási társaságból bátyjával együtt kibuktatták. Ettől kezdve, rövid idő mulva bekövetkezett haláláig, visszavonultan élt.
13. K. Géza, római jogász, szül. Nagyszebenben 1882 ápr. 26. Tanulmányai végeztével snb auspiciis Regis avatták jogi doktorrá (1903). 1904-ben mint bírósági aljegyző az igazságügyminisztéramban működött és a polgári törvénykönyvet előkészítő bizottság segédtagja is volt. 1905-ben a nagyváradi kir. jogakadémián rendkívüli, 1907. rendes tanár lett. A kolozsvári egyetemen a római jogból magántanári habilitációt nyert. Művei : Az örökség elidegenítése a római jogban (Budapest 1905): Kritikai észrevételek a római jogi képviselet kifejlödésében (u. 0. 1906) ; A iv szerződésszegések (u. o. 1907) ; A jogal. ís módszeréről (u. 0. 19099); Interpretáció és szokásjog a római magánjogban (4. 0. 1909) ; Gesetzauslegung u. unbesehriebenes Recht (Jena 1911); Verleitung zur Vertragesverletzung (Leipzig-München 1913); Soziologischo Rechtsfindung im römisechen Recht (Berlin 1913). E Lexikonnak is munkatársa.
14. K. György, szobrász, szül. Szászváron (Baranya vm.) 1852 aug. 17. Már pásztorfiú korában feltünt faragásaival, s néhány jóakarója támogatásával Grácba, majd 1875. a müncheni nkadémiára mont, hol Irgalmas samaritánusával tünt fel. Hazajövén, az operaház számára faragta Peri operaköltőnek és Palestrina zeneművésznek szobrait; a honvédelmi palota részéro Árpádot, a Deák-mauzoleum számára a Gyászoló Géniuszt. Rómában egy évet töltött, ott mintázta az 4pagyilkost. 1883. Rafaelnak urbinói szobra pályázatán K. is résztvett és 6£ versenytárs közt a harmadi díjat nyerte el. 1885-ben a székesegyház külső szoborművein Pécsett dolgozott, hol több más szoborműve is van; így egy Inmaculata conceptiója az Irgalmasok temploma homlokzatán. 1892-ben leplezték lo Pozsegán a város megszabadítójának, Imbriszinovics Lukácsnak szobrát. Ő készítette továbbá Szepessty Ignác pécsi püspök szobrát (1893) s az Országház díszítő szobrainak egy részét, 1896. Berzsenyi Dániel szombathelyi szobrát, 1906. Veres Pálné szobrát (Buda- 15. K. Imre, író, 1. Zilahy.
16. K. Irén, szinésznő, szül. Ugrán (Bihar vm.) 1869 márc. 1. 1891-ben lépett föl először a debreczeni városi szinházban, hol tíz évíg működött, 1902. Szegedre, 1905. Budapestro szerződött a Vígszinházhoz, majd 1912. a Nemzeti színház szerződtette tagjai közó. A komikai szerepkörben kiváló. Főbb szerepei: Philaminte (Tudós nök) ; Szidónia (Buborékok) ; Szerafin (Nagymama) stb.
17. K. István, építész, szül. Kőrösladányon (Békés vm.) 1857., megh. Budapesten 1902. jan. 9. Külföldi tanulmányútjairól hazatérve, a budapesti műegyetemen magántanárnak habilitáltatta magát. Művei: A szentmargíittai kő (Budapest 1884); Eszaknyugati Európa építészete (u. o. 1885) ; A ferde dongaboltozatok köszerkezetei (u. 0. 1886). Főbb építészi művei : a Baross-utcai női klinika. a Rákóczi-úti László-féle ház stb.
18. K. István (rugonfalvi), történetíró, sz. 1881 jan. 14. Csíkgyimesen. A bndapesti egyetemen filozófiát végzett és jogot hallgatott. 1906-ban Győr vm. főlevéltárnoka lett. 1910-ben egyetemi magántanárrá képesítették, 1911. a debreczeni ref. bölesészeti akadémián a magyar történelem nyilvános rendes, a jogakadémián a jogtörténet magántanára lett. Főbb művei : Természetes ábrázolás a mohácsi vész előtti magyar címerekben (Budapest 1904) ; Radvánszky György eljegyzése és házassági pöre (u. 0. 1905); Mayyarok Mária Terézia prágai koronázásán (u. 0. 1905) ; A Radvánszky család története 1738-ig (Sajókaza 1905); II. Rákóczi Ferenc erdélyi fejededelemmé választása (Budapest 1906); Báró Radvánszky Béla emtékezete (u. 0. 1907) ; A magyar helytartótanács története I. Ferdinánd, korában (u. 0. 1907); Az utolsó nemesi felkelés (Gyór 19. K. János, ref. teológus, szül. Szentkirályszabadján (Veszprém vm.) 1821 ápr. 14., megh. 1906 aug. 17. 1856-ban teológiai tanárrá választatott Pápára. Művei : Keresztyén hittan (Pápa 1862—65 ; ennek kivonata hasonló címmel u. o. 1874. jelent meg) ; Kálvin élete (u. 0. 1876) ; Pantheismus és theismus (u. 0. 1876).
20. K. János, kat. egyházi író, szül. Szegeden 18537 nov. 21. Pappá szentelték 1880 júl. 7.1882-ben Temesvárt a dogmatika és filozófla tanára, időközben tanulmányi felügyelő ; 1889. a budapesti Szent István - társulat igazgatója. Alapítója az Aguinói Szt. Tamás-társaságnak, tagja a Szent István-társulat kebelében fennálló tudományos és irodalmi osztálynak. 1894-ben pápai kamarás, 1897. a csanádegyházmegyei papság autonómiai . képviselője, 1898. egyetemi nyilvános rendkívüli, 190£. rendes tanár, 1902. pápai prelátus, 1912— 1913-ig rector magnificus, 1913. címzetes apát. Irodalmi munkássága : Számtalan különféle lapban és folyóiratban megjelent cikkein, értekezésein kívül önálló művei: Levelek egy fiatal lelkészhez (németből, 2 kötet); Jézus Krisztus (franciából, 2 kötet) ; Hitelemző beszédek (németből, 3 kötet) ; Katholikus ágazatos hittan (Katschthaler művénék fordítása, 6 köt., 1896); A pap a szeretet apostola (1897); A hitről (1897); Vasárnapi szentbeszédek (németből, 1898) ; A kat. Magyarország (1901); A szépről és szépművészetekről (1903); Jézus élete (1903); Az okságról és az oksági elvről (1909) ; Isten megismerése a látható világból (1909) ; A bölcselettudomány jelentősége (rektori székfoglaló, 1912) ; A bölcselettudomány művelési módjáról (rektori ünnepi boszéd, 1913) stb. és számos szentbeszéd különböző alkalmakkor. 1886—1905-ig szerkosztotte és kiadta a Böleseleti Folyóiratot, 1889—1913-ig a Hittudományi Folyóiratot, 1914 óta szerkeszti a Religiót. Számos eikkot írt a Pallas Nagy Loxikonába.
21. K. József, mérnök, a magyar vízműépítés első mestere, szül. Budán 1748 máre. 19., megh. Zomborban 1813 máre. 13. A mérnöki tudományokat a bécsi katonamérnöki akadémián sajátította el. Zomborban volt kinestári mérnök s építészoti igazgató. Ez állásában számos lecsapoló munkálatot hajtott végre. Ez apróbb sikerek után fölbátorodva, tervet készített a Dunát a Tiszával összekötő hajózó esatorna létesítésére. A. csatorna Monostorszegnél torkollott ki a Dunából és Tiszaföldvárnál szakadt a Tiszába ; összes hosszúsága 131/, mérföld, mélysége 186 méter, és rajta 5 kamara-zsilip volt (1. Ferencz-csatorna). A. terveket öccsével, Gáborral (I. K. 12.) együtt készítette s 1792. szabadalmat kapott, hogy 50 tagú társulatot alakítson a esatorna létesítésére. A munkát 1793 jún. kezdték meg és 1802. fejeztok be, úgy hogy máj. 2. a Ferenez-esatornát megnyitották és a forgalomnak átadták. Azonban K. nem élvezhette fáradozásai gyümölesét. 1797-ben meg kellett válnia a csatornaügyek vezetésétől, mert ellenfelei a hajózási társaságból kibuktatták. A klasszikus műveltségű férfiú naplóját, melyet II. József esászár ís átlapozott, a nemzeti muzeum őrzi. V. ö. Koch József, A Ferenez-esatorna rövid története.
22. K. József, költő, szül. Mezőcsáton (Borsod vármegye) 1843 nov. 30. Szüleivel előbb Tiszaecsegéro, onnan 1850. Serkére költözött, hol atyja regálebérlő volt. A magyar és némot költök művei iránt már igen korán érdeklődő fiút szíilei előbb Miskolezon héber tanulmányokra fogták, majd gimnáziumba adták, 1857. Rimaszombatba, 1861-ben a debreezeni roformátus kollégiumba. A következő évben atyja tönkremont sígy magának kollett föntartásáról gondoskodni. Mint tanító hat év alatt vagy kétszerannyi helyen fordult meg, legtovább az Alföldön, Hovosben és Biharban tartózkodott sazsidó érzelemvilágnak ismerete mellé, amelyet még a szülől házból vitt magával, itt szerezte meg a magyar népélet ismeretét. 1868. Pestre költözött, ahol előbb korrektor volt, később lapot szerkesztott (Képes Világ 1870—783), majd amikor lapja megszünt, Szentesi Rudolf álnéven egy füzetes rémregény (Budapesti Rejtelmek, 8 kötet, 1874) írásából tartotta fönn magát. Noha Zsidó dalok elmű versfüzete hitsorsosai körében kedvező fogadtatásra talált 8 értékére a Pesti Naplóban Rákosl Jenő nyomatékosan utalt, K. versei előtt az előkelő szépirodalmi lapok sohogysem axartak megnyílni, mígnem Toldy Ferenc Simon Judit e. balladáját 1875. bemutatta a Kisfaludy-Társaságban. Neve egyszerre ismeretessé lett az országban S érdeklődéssel várták költészetének újabb terméseit. 1876-ban megjelentek K. József költeményei 19868—1876 (azóta még négyszer), oz a gyüjtemény a Zsidó dalok öt darabján kívül a Regény e. esaládi életére vonatkozó eiklust s a De profundis e. költői beszélyt foglalta magában, mely utóbbi az eddig szokatlan tárgyat, a bukott nő sorsát énekelto meg. A kövotkozóő évbon a Potófi-Társaság megválasztotta tagjának, költői neve ünnepeltté lett, főként balladái által. 1876—1882-ig Temesvárott tartózkodott mint a zsidó hitközség jegyzője, 1882. újra Pestre költözött s a Magyar-francia bizt. társaság kötelékébe lépett. Ugyanekkor, az antiszemita-mozgalmak idojén Irta Áz ár ellen c. külteményét, moly németen kívül héberre is lefordítva, Oroszországban zsinagógai énekké lett. A. pesti izr. hitközség magyar egyházi énekek szerzésével bízta meg s K. a régi zsoltáreszméket modern foglalatban sok egyéni fölfogással dolgozta fel. Dogmatikus észrevételek merülvén fel az énekek ügyében, a szerző nem ment bele a kívánt változtatásokba, hanem lemondva a kitűzött jutalomról s arról, hogy művét énekkönyvül elfogadják, maga adta ki. Ünnepnapok címen mint költeményfüzotet (1888-ban kétfélo kiadásban, egy kisebb alakúban s egy nagyobb, rajzokkal díszítettben). Ugyanekkor írta Mese a varrógépről című költői elbeszélését (1884). Kisebb költeményei is egyre szaporodtak ; a legnagyobb hatásuak közülük balladái (Rabasszony, Gedővár asszonya, Szép Batóné, Roboz Ágnes s a korábbi, de legbecsesebb Agota kisasszony) s lírai költeményei közül az újabbak, melyek tartalomban és hangban tisztultak és mélyültek a régiekhez képest. Jehova c. terjedelmes költeményét Jászai Mari szavalata (1893) az egész országban népszerűvé tette. E versei K. József újabb költeményei megindította A Hét eímű szépirodalmi hetilapot, melyet irodalmunkban szokatlan olovenséggel, ötletességgel, változatossággal szerkeszt. Nemcsak egész írói gárdát toborzott maga köré, hanem írókat nevelt s lapja irodalmi életünknek sajátos, határozott szellemű organumává lett. Összes költeményei, a régiek és újabbak, K. költeményeicímon 1897. elsőrangú művészektől illusztrált díszkiadásban jelentek meg (olcsó kiadásteményei Levelek hullása ec. alatt 1908. jelentek meg, legutolsó nagyobb verses műve : Legendák a nagyapámról 1911. K. nem tormékeny költő, de műgonddal dolgozik, s míg régen balladál népszerűségüket Arany hagyományainak folytatásán kívül főként annak köszönhették, hogy kiaknázták a zsidó népszokásokban és érzelemvilágban rejlő poézist, újabban mind mélyebb hatást tesz lírája is, melyben bánatos melankólla és megható báj olvad harmonikusan össze. Hangja változatos : borongós és szatirikus, sovárgó és lelkosodő, előadása sajátosan színes, szinte keleti színpompájú. Az 1868 óta föltünt költőink között egyike a legizmosabb tehetségeknek, amit elismert a magyar közönség, több ízben rendezve tiszteletére fényes ünnepeket (1907, 1908, 1913), a Petőfi-Társaság, mely 1897. tiszteleti tagjának, választotta 8 méltányol a német közönség ís, mellyel Lowinsky szavalatai 8 Neugebaucr László, Sturm Albert és Steinbach József fordításai ísmertotték meg K. verselt. 1914-ben a király a ferenc József-rend középkeresztjével tüntette ki. V. ő. Glatz Károly, K. József (1904).
23. K. József, posta- és távirdafölgazgató, szül. 1850. Kolozsvárt, megh. 1909 nov. 19. Budaposten. 1872-bon állami távírószolgálatba lópett. 1887-ben a távírónak a postával való egyosítéso alkalmával posta- és távirdatanácsossá n6vezték ki, 1895. igazgató, 1598. főigazgató lett. A kereskedelmi minisztériumban ügyosztályvezető S 1888 óta a posta- és távirótisztképző tanfolyam tanára volt. Nevezetesebb munkái: A villamos távirás kézikönyve (Budapest 1884); Távirdai gép- és kapcsolástan (u. o. 1891); A táviró és távbeszélő gépek és készülékek szerkezetének és kezelésének ismertetése (u. 0. 1897). Célszerű átalakítást végzott a Morse-féle távirógépon s az átalakított gép Kiss-féle írógép név alatt mont át a használatba.
24. K. Károly, kapitány, hadtudományi író, szül. Budán 1793 aug. 12., megh. Pesten 1866 febr. 17. 16 éves korában a 37. gyalogezred kötelékében résztvott a napolconi hadjáratban, 1824. Budára tétetett át a gránátos osztályhoz, 1833. mint kapitány ment vissza ezredéhez,.1837. pedig nyugalomba vonult. 1840-ben az Akadémia rendes tagjává választotta. Különösen nagy érdemei voltak 1845. a pesti polgári magyar őrhad rendezéso és 1848. a nemzetőrség szervezése körül. Az 1818-iki márciusi napokban a főhadikormányszék őt hivta meg a pesti nemzetőrség szervezésére, a miniszterelnök a nemzetőrségi országos tanácsnál osztályfőnökké és politikai előadóvá n6evezte ki. Később ezredessé nevoztetett ki s a nemzetőrségtől a belügyminisztériumhoz, azután a honvédelmi minisztériumhoz helyezték át. Károly főherceg hadtudományi nagy munkájának magyarításán (3 kötetben) és Hadi műszótárán kívül több hadtudományi értekezést közölt a folyóiratokban, nevezetesen a Tudományos Gyüjteményben. Ujabb munkái a magyar akadémiai Értesítőkben, melyek külön lenyomatban is megjelentek: Olvasmányok a hadi történelemből és Hunyadi dános utolsó hadjárata Bolgár- és Szerbországban (Pest 1857) ; A várnai, rigómezei és nikápolyi ütközetek hadtudományi leírása stb. V. ő. Mátray Ernő, K. K. 1833—1866 ; Gyászboszéd Toldy Ferenctől K. folott, Irodalmi besz. 2. köt.
25. K. Károly (szentkúti), ev. ref. lolkész, szül. Pozbán (Bars) 18£1. 1887-tői nagyigmándi lelkész. Nagyobb művel : Monographiai vázlatok a barsi református egyházmegye multja és jelenéből (Pápa 1879) ; Új magyar Athena3 (Újabbkori magyar protcstáns írók életraj jteménye, (Budapost 1882—87) ; Sámuel II. könyvének magyarázata (1885); Töredékek Nagyigmánd és vidéke multjából (u. o. 1893).
26. K. Károly, kémikus, szül. Debreczenben 1858 márc. 27. Az állami gyákorló főgímnáziumban 1881. a fizikát és ásványtant tanította, 1882. Than Károly asszisztense lett. 1886-ban a budapesti tudományegyetemen felállított üvegtechnibizták mog. Behatóan tanulmányozta a Röntgensugarakat s többféle Röntgen-lámipát szerkesztett, később pedíg külön Röntgen-laboratórinmot rendezett bo. Kémlai, fizikai, az üvegtochnika körébe vágó, továbbá fölfedezéseit ismertető dolgozatai hazai és külföldi folyóiratokban jelentek mog.
27. K. Károly, Zilahy K. Károly írói neve. L. Zilahy.
28. K. László, 1843—49-iki konstautinápolyi magyar követségi titkár, szül. Nagykanizsán 1822., megh. Budapesten 1886 máj. 27. Ifjuságában a zágrábi teológiai szeminárium növendéke volt, de elhagyván a papi pályát, Triesztbe ment, hol beiratkozott a tengerészeti Iskolába. Majd Konstantinápolyba költözött, onnan podig, mikor 1848. kiütött a szabadságharc, visszatért Magyarországba. Kossuth Lajos 1849. kinevezte követségi titkárnak Andrássy Gyula gróf mellé, 1849 után Párisban, majd Londonban telepedett meg s az emigráció tagjaival volt összeköttetésben. Miután egy ideig egy nagy belfasti vászongyár képviseletében beutazta Olaszországot, Spanyolországot, Franciaországot és a Keletet, 1861. álnéven mint Kossuth megbízottja Magyarországba jött. Rövid idő mulva amnesztiát kapottés Pesten ügyvédi vizsgát tett.1864-ben Mexikóban mint a császári kabinetiroda fordítója működött, Miksa császár kivégzése után pedig az Egyesült-Államokban egymásután mint aranyásó, törvónyszéki tolmács, korcsmáros, nyelvmester, szinész és prédikátor kereste meg konyerét. Hazatérve Magyarországba, a sokat hányatott embernek Kozma Sándor főügyész szerzett állást. Naplóját, melyben konstantinápolyi útját és Andrássy Gyula gróf ottaui működését írja le, Reiner Bertalandolgozta fel Graf Julius Andrássy als Diplomat der Revo- Intion c. tárcasorozatában (N. Fr. Presse 18907.
29. K. Menyhért, tanár és író, szül Nyárádköszvényesen (Marostorda vm.) 1880 márc. 19. Tanulmányait Marosvásárhelyen, Budaposten és Kolozsvárt elvégezve 1904. bíriapiró lett a fővúrosban, 1906. megyei, 1909. állami szolgálatba lépott mint pénzügyi fogalmazó, 1913. felső kerosk. isk. tanár lett Budapesten. Egyszerű, közvetlen elbeszélésekkel tünt föl 1905., melyeknek tárgyát szívesen veszi szülőföldje világából. Versoiből ís kiérzik ragaszkodása a székely földhöz és néphez. Nevezetesebb művei : Verőfényes emberek (elboszélések 1905); Az aranypók és egyéb elbeszélések (1906); Versek(1907); A Hargita alatt (elboszélések, 1908) ; Az ember visszatér (regény, 1909) ; A gyémántos harang (versek, 1911); Az örök tűz (új versek, 1913).
30. K. Mihály, jogi író, szül. Garamszőllősön (Bars vm.) 1856 szept. 9. Miután tanulmányait elvégezte és a boszniai okkupációt végigküzdötte, 1880. Bars vm.-ben segédszolgabíró, 1889. főszolgabiró, 1896. árvaszéki elnök lett. A Magyar Közigazgatás e. szaklap állandó munkatársa. A hazai és külföldi szaklapokban megjelent számos cikkén kívül önálló munkája: A naturalizmus befolyása az európai gazdászati életre (Budapost 1912, az Akadémia kiadása).
31. K. Mihály, szinész, szül. Aradon 1857. Szini pályáját 1830. kezdte, vidéki színészkedés után a budapesti Népszinház olsőrangú baritonistája lett s főkép mint népszínmű-énekos ért el nagy sikorekot. Ha nem is tudta feledtetni Tamássyt, pótolni tudta szép énekével, magyar és jellemzetes játékéval. 1910-ben nyugalomba vonult. Irt néhány népszinművet is: Ozifra Jancsi (1880); Szikra Panna (1885); Az árva pipacs (1887); Szép Borcsa (1889). Főbb szerepei : Göndör Sándor, Andris bojtár, Rip van Winkle stb.
32. K. Miklós (nemeskéri), 1848—49-iki honvédezredes és omigráns, szül. Somogy vármegyében 1820., megh. Párisban 1902. Tanulmányait befojozve ügyvédi oklevelet szerzett s hosszabb külföldi utat tett, majd hazatérése után mint fogalmazó és titkár a helytartótanácsnál működött, 1848-ban résztvott a főváros márciusi mozgalmaiban, majd a budai nemzetőrség parancsnoka és őrnagy lett s e minőségében vett részt a parndorfi táborozásban. Ezután budai várparancsnokká és ezredessé neveztetett ki s a debreczeni kormány megbízta azzal, hogy a szabadsághare ügyét Piemontban és Angliában diplomáciailag képviselje. A szabadságharc leveretése után Ő is az emigránsokhoz esatlakozott s miután 1849 végén a pradoi tengeri fürdőben nőül votte a vagyonos Le Charron marguiset, özv. De Roy grófnét, anyagi viszonyai megengedték neki, hogy honfitársai érdekében működhessen és érdekükben föülléphessen. 1867 után Magyarországon Véglesen is vásárolt birtokot s ettőlfogva az év egy részét itthon töltötte.
33. K. Mór, római jogász, szül. Kolozsvárt 1857 máj. 12. Tanulmányait igen fiatalon elvégozte, már 1876., 19 éves korában a jogtudományok doktorává avatták és már 1878., 21 éves korában magántanárrá habilitálták a kolozsvári egyetemen, 1880. a nagyszeboni jogakadémián helyettes, 1881. rendkívüli, 1882. rendes tanár lett, 1884. pedig a jogakadémia föloszlatásakor a kolozsvári egyetemre helyezték át, ahol 1886. a római jog rendkívüli, 1890. rendes tanára lett. Az egyetemnek több izben dékánja, az 1904/05. tanévben podig rektor volt. 1910. udvari tanácsosi címot kapott. A hazai és külföldi szaklapokban megjelent cikkein kivül önálló munkái: A végrendeleti alakok kifejlődési története Justinian császár törvényhozásáig (Kolozsvár 1876, egyotemi pályadíjat nyert) ; Adatok a bonorum possessio contra tabulas eredetének kérdéséhez (u. o. 1880); A corpus juris civilisből készített és feldolgozott magánjogi gyakorlati esetek gyüjte-ménye. Kézikönyvül a római jogból tartott praktikumokhoz (Budapest 1883). A Fodor-féle Magyar Magánjogban írt dolgozatai külön kiadásban is megjelentek Jogügyleti kötelmek (Budapost alatt.e és Jogi alapfogalmaink (n. o. 1903) e.
34. K. Pál (nemcskéri), apát, szül. 1793-ban Szentgróton (Zala), megh. Bécsben 1847 okt. 31. A győri egyházmegye papnöveondéke lett, majd a bécsi egyetemi könyvtárnál segédtiszt volt és a Teréziánumbanmagyar n a yolv tanáraként működött. Ferenc Károly főherceg fiait, köztük a késöbbl I. Ferenc József királyt is Ő tanította a magyar nyolvro. Bécsben magyar könyvvizsgáló volt ; majd nagyváradi kanonok és királyházi apát lott. Az Akadémia 1846. tiszt. tagjává választotta. Irt több pedagógiai munkát és tankönyvet és megírta Széchenyi Feronc gróf élotrajzát.
35. K. Pál (nemeskéri), volt államtitkár, K. Miklós honvédezredes (1. X. 32.) fia, szül. St.-Ange-ban (Franciaország) 1856. Tanulmányait Franciaországban végezte, 24. éves korában hazajött, 1882. országgyűlési képviselővé választották szabadelvű programmal, 1895—96. Zólyom vmegye főispánja, 1896—1903. pedig földmivelésügyi államtitkár volt.
36. K. Rezső, festő, szül. 1889 dee. 26. Budapesten. Előbb Budapesten, aztán Nagybányán és Párisban tanult s már növendék korában feltünést keltett grafikai munkáival. Londonba telepedvén, ott 1909. gyüjteményes kiállításban mutatta be műveit s ugyanott festette az irlandi alkirály lányát és Fejacsevics Elemér gr. arcképót. Ezt a kiállítást követte műveinek bemutatása 1910. Budapesten, 1912. Bécsben és 1913. ismét a londoni Fine Art Society-ben. Művei közül megemlítjük: Ego sum via, veritas, vita (1909); Leigh of Sea, Boulevard Montparnasse stb. Legújabban a Nemzeti Szalon ezüstérmét
Forrás: Révai Nagy Lexikona, 11. kötet (Jób–Kontúr), 697. oldal