Soubliére, Roger
Soubliére [szublier], Roger (Montréal, 1942—): kanadai, francia nyelvű költő. 1971-ben szerzett bölcsész licenciátust, majd 1973-ban művészeti diplomát a montréali Québec Egyetemen. 1965-ben alapította meg N. Brossard- ral a La Barre du jour c. lapot, de ezen kívül a Quartier Latinben s más lapokban is publikált. Külföldi útjai során (Dél-Amerikában és Európában) több írótalálkozót szervezett. Legjelentősebb verseskötete a L'Anti-can (1969) címet viseli; ez egy rövidítés, mely Soubliére magyarázata szerint két dolgot is jelenthet: Anti-Canada ('Kanada elleni') vagy Anti-Consommation ('Fogyasztás elleni'). A „kötet" a költő meghatározása szerint egy költői tárgy (objet): valódi konzervdobozba — amelyet konzervnyitóval kellett kinyitni — tett százkét kartonkorongot, ezeken voltak versei és grafikái. Magát a formát a hatvanas évek →popartja inspirálta, alapötlete a szellemi táplálék gondolata. A versírásban a formakeresés a szürrealisták és az automatisták módszeréhez vezette el őt, amit igen eredeti módon kezelt. A L'Anti-canb&n megjelent versei is tulajdonképpen kísérletek, melyekben felforgatja a szavak jelentését, a szintaxist, az írásjelek használatát és a tipográfiát is; megkérdőjelezvén a költészet bevett formuláit. O írod.: R. Martel: La Poésie est emballée (La Presse, melléklet, 1969. nov. 15.). Budai Rita Souöek [szögesek], Ludvík (Prága, 1926. máj. 17.—uo., 1978. dec. 27.): cseh író. Katonaorvos, később, 1969-től 1971-ig a televízió katonai szerkesztőségének munkatársa, 1972-től az Albatros ifjúsági könyvkiadó vezető szerkesztője volt.
A legújabb cseh irodalom egy különleges műfaját fejlesztette ki és művelte rendkívüli erudícióval, fantáziagazdagsággal és felkészültséggel: a tudományos-fantasztikus ifjúsági- és gyermekirodalmat. Regényei és elbeszélései egy részének tárgya a földön kívüli civilizációk feltételezett létezése és a civilizált lényekkel benépesített bolygók közötti kapcsolat. Néhány műve a kalandregények, néhány pedig a bűnügyi történetek kategóriájába sorolható, de otthonosan mozgott az ezekkel, valamint általában a science fictionn&l ellentétben álló tényirodalom terén is. Témáit a történelemből, a léghajózásból, a fényképészetből, valamint a Föld és az űr mindeddig megoldatlan rejtélyeiből merítette. Ide tartoznak különböző specifikus témákat tárgyaló enciklopédiái és egyéb ismeretterjesztő publikációi is.
Főbb művei: Cesta slepych ptákű (1964: Zólyomi A., A vak madarak titka, kisreg., 1977); Bratfi óerné planety ('A fekete bolygó testvérei', elb.-ek, 1969); Pfípad jantarové komnaty ('A borostyánszoba esete', reg., 1970); Pevnost bílych mravencű ('A fehér hangyák erődje', elb.-ek, 1972); Kdo byl kdo ('Ki ki volt', enciklopédia, 1977); Blázni z Hepteridy ('Bolondok a Hepteriszről', reg., 1980).
Magyarul még: Runa rider (1967: Bártfai L., Az ősi lovagi jel, kisreg., 1972); 1 tan. (Lőrincz I., Galaktika, 1977, 23.); Sluneéní jezero (1968: Bártfai L., Napfénytó, kisreg., 1980); Nebeské detektivky (1971: Mayer J., A betlehemi csillag nyomában, elb.-ek, 1982); 1 nla (Csulák M., Galaktika, 1982,48.). Zádor András Souéek [szőttesek], Stanislav (Náchod, 1870. máj. 7.—Brno, 1935. dec. 30.): cseh irodalomtörténész. Bohemisztikát és klaszszika-filológiát végzett a prágai és a bécsi egyetemen. Doktorrá avatása után, 1920-ig gimnáziumi tanárként működött, amikor is a brnói egyetem tanárává nevezték ki.
A pozitivista szemléletű cseh irodalomtörténészek egyik legjelentősebbike. Kutatómunkáját a régi cseh irodalomra, eleinte különösen TomáS ze Stitného, később Comenius életművére összpontosította, de értékes tanulmányokat közölt a cseh népdal történetéről és hagyományairól, valamint a 19. sz. legjelentősebb íróiról is.
Munkásságát — elődei romantikus szemléletével ellentétben — a filozófiai és filológiai szempontok szintézisére alapozott, szigorúan kritikai és analitikus megközelítés jellemzi. Ezzel a módszerrel vizsgálta a kiválasztott művek genezisét és forrásait. Értékrendjüket újszerűségük alapján szabta meg. Módszerének másik jellemző sajátsága a tárgyalt téma sokoldalú (történeti, irodalmi, filozófiai) összefüggéseinek feltárása, aminek eredményeképpen nemcsak maga a vizsgált mű, hanem az adott korszak egész szellemi arculata is kibontakozik előttünk.
Főbb tanulmányai: Studie §títenské ('Stítny-tanulmányok', 1909); Rakovnická vánoőní hra ('A rakovnicei karácsonyijáték', 1929); Komensky jako teoretik kazatelského um&ni ('Comenius mint a prédikátori művészet teoretikusa', 1938). Zádor András 390
Forrás: Világirodalmi lexikon, 13. kötet